Az autoimmun kórképek kialakulásában a genetikai faktorok mellett a környezeti hatásoknak is alapvető szerepük van. A D-vitamin-hiány egyike lehet azoknak a tényezőknek, amelyek az autoimmun betegségek kialakulásáért felelősek. A szerző irodalmi áttekintést ad arról, hogy az alacsony D-vitamin-szint milyen összefüggést mutat az autoimmun betegségek előfordulásával. A D-vitamin optimális szintje szükséges a normális ...

Az elhízást – különösen az abdominális zsírszövet megnövekedését – a proinflammatorikus és az anti­in­flam­ma­to­rikus faktorok hatásának eredményeként kialakuló alacsony fokú szisztémás gyulladás jellemzi. A proinflammatorikus ctokinek pl. tumor nekrózis faktor-α (TNF-α), IL-12 stb. csökkentik a regulátor T-sejtek aktivitását, elősegítik az elhízás és az inzulinrezisztencia kialakulását. Az ...

Szervezetünk a külső és belső környezetében élő mikrobákkal szoros ökológiai egységben él. Védelmünket szolgálja a normál bőr, száj, légúti, bél és urogenitális flóra. A bélben élő baktériumok száma tízszerese az emberi szervezetben található összes sejtszámnak. Ez a jelentős baktériumtömeg folytonos kapcsolatban áll a mintegy 400 m2-nyi gasztrointesztinális nyálkahártya felszínnel, amely szervezetünk ...

A bélflóra egy komplex, dinamikusan változó baktériumközösség, amely részt vesz az anyagcserében, a bélfal barrier funkciójának fenntartásában, a kórokozók elleni védekezésben és a gazdaszervezet mukózális immunrendszerének megfelelő működésében. Változások a bélflórában különféle kórállapotokhoz, úgymint hasmenéshez, fertőzésekhez, sőt allergiához vezethetnek. A normális flóra visszaállítása ...

A hyperhomocysteinaemia (HHC) a kardiovaszkuláris megbetegedések rizikófaktora. Kialakulása gyakran vitaminhiány (B12-vitamin, B6-vitamin, folsav) következménye, de a vitaminpótlás nem mindig jár kielégítő eredménnyel. Állatkísérletekben a HHC kobalt-, nikkel-, vas- és rézsók adásával mérsékelhető. A nyomelemek humán homocisztein metabolizmusra gyakorolt hatását korábban még nem vizsgálták. Célunk ezért a ...

A táplálkozásgenomika (nutrigenomika) olyan ku­ta­tá­si irány­zat, amely a táp­lál­ko­zás és a genom kö­zöt­ti köl­csön­ha­tás­sal fog­lal­ko­zik. Kom­bi­nál­ja a táp­lál­ko­zás­tu­do­mány és a funk­ci­o­ná­lis genomika mód­sze­re­it. A táp­anyag­ok he­te­ro­gén ha­tá­sai és a genomon be­lü­li szek­ven­cia-va­ri­á­ci­ók kö­zöt­ti kor­re­lá­ció ...