Keresés
Keresés

Szérum Dipeptidyl Peptidase-4 ak­­tivitás inzulinrezisztens nem- al­koholos zsírmáj-betegekben

Szerző: Firneisz Gábor dr., Varga Tímea dr., Lengyel Gabriella dr., Fehér János dr.†, Ghyczy Dóra dr., Tulassay Zsolt dr., Rácz Károly dr., Somogyi Anikó dr.1 Wichmann Barna dr.2 Selmeci László dr.3
1Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest
2MTA Molekuláris Medicina Csoport
3Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest
Szérum Dipeptidyl Peptidase-4 ak­­tivitás inzulinrezisztens nem- al­koholos zsírmáj-betegekben

Célok: Egy keresztmetszeti vizsgálatban az éhomi szérum Dipeptidyl Peptidase-4 (sDPP-4) enzimatikus aktivitását (sDPP-4) és az inzulinrezisztencia mértékét (HOMA2-IR) vizsgáltuk gliptin naïve 2-es típusú cukorbetegekben, nem-alkoholos zsírmáj-betegekben (NAFLD) és egészséges személyekben (CNTRL).
Betegek, módszer: A sDPP-4 aktivitást kinetikus módszerrel mértük: NAFLD: 39 (F/M: 19/20, átlagéletkor: 47,42 év), T2D: 82 ( F/M: 48/34, 62,8 év), CNTRL: 26 (F/M: 14/12, 35,3 év) fő. A T2D csoportba olyan 2-es típusú cukorbetegeket választottunk be, akiknek – klinikailag – nem volt májbetegségük. NAFLD-betegekben 75 g CH OGTT történt, így a 39 NAFLD-beteg megoszlása: 24-NGT, 4-prediabétesz, 11 cukorbeteg (2-es típus).
Eredmények: HOMA2-IR: CNTRL: 1,44; T2D: 2,62 (p=0,046 vs. CNTRL); NAFLD (csak NGT): 3,23 (p=0,0013 vs. CNTRL); NAFLD (IFG/IGT/cukorbeteg): 3,82 (p<0,001 vs. CNTRL, p=0,049 vs. 2TD). Az sDPP-4 magasabb volt NAFLD-ben mind NGT (átlag 33,08 U/L), mind kóros CH-anyagcsere esetén (30,38 U/L) akár a CNTRL (25,89 U/L, p<0,001 és p=0,013) akár a T2D-hez (23,97 U/L, p<0,001 és p=0,004) képest. NAFLD-betegekben összefüggés van a sDPP-4 és az ALAT: r=0,464, p=0,004, gGT: r=0,499, p=0,002 és a HOMA2-IR: r=0,523, p=0,003, továbbá a HOMA2-IR és az ALAT: r=0,434, p=0,015 és gGT: r=0,413, p=0,021 között.
Következtetések: NAFLD-ben a magasabb sDPP-4 aktivitás összefüggése a gGT-, ALAT-, és a HOMA2-IR-értékkel, de nem az éhomi plazmaglükóz vagy HbA1c-értékkel azt sugallja, hogy a sDPP-4 enzimaktivitás a májbetegség egy új biomarkere. A visceralis zsírszöveti patológiának és az ezzel kéz a kézben járó intrahepatikus lipid akkumulációnak lehet kulcsszerepe a fenti változások kialakulásában.

Tovább

Diabéteszes lábon neuropátia következtében kialakult sebek kezelése

A cukorbeteg lábon kialakuló sebek oka elsősorban a motoros és szenzoros neuropátia, aminek következtében a lábon kóros nyomáspontok keletkeznek. Ezeket a nyomáspontokat hiperkeratózis jellemzi. Az arterio-venozus söntök és az izmok sorvadása miatt a csontos szerkezet deformálódása alakul ki. A perifériás erek károsodása másodlagos szerepet játszik a sebképződésben, de angiopátia esetén igen rossz a sebek ...

Tovább

Dipeptidil-peptidáz-4-gátlók 2-es típusú diabéteszben

Az inkretin hatásmechanizmusú szerek egyik csoportját képező dipeptidil-peptidáz-4-gátlók az orális vércukorcsökkentők újabb csoportját képezik. Alkalmazásuk előnyét képezi glükózdependens inzulin-elválasztást fokozó és glükagon-termelést szupprimáló hatásuk, testsúly-neutrális természetük. Humán közvetett megfigyeléseken és állatkísérletes adatokon alapuló béta-sejt kímélő természetük, valamint ez ...

Tovább

Inkretin-mimetikumok és DPP-4-gátlók előnyei a tumorgenezis függvényében

Az epidemiológiai vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy bizonyos malignus daganatok (pankreász-, máj-, vastagbél-, emlő és húgyúti tumorok) gyakrabban fordulnak elő 2-es típusú cukorbetegekben. Egyre több adat szól amellett, hogy az antidiabetikus kezelés is hatással van a 2-es típusú diabéteszhez társuló malignus daganatokra. A szerzők áttekintik a legújabb ismereteket az inkretin-mimetikumok és DPP-4-gátlók ...

Tovább

Az orális antidiabetikum-terápia perzisztenciája hazai cukorbetegek körében

A 2-es típusú cukorbetegek orális antidiabetikus kezelésének megfelelő perzisztenciája alapvető fontosságú körülmény a jó glikémiás kontroll elérése érdekében. Vizsgálatunk során az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználásával a leggyakoribb kezdő orális antidiabetikus terápia, a metformin, a szulfonilurea, illetve a metformin+szulfonilurea kombinációs kezelés perzisztenciáját ...

Tovább

A 2-es típusú diabétesz gyógyszeres kezelése – az algoritmus szempontjai

A 2-es típusú diabétesz gyógyszeres kezelésére vonatkozóan ma már számos hivatalos ajánlás és rangos folyóiratokban publikált szakmai irányelv áll rendelkezésre. A különböző terápiás ajánlások egyöntetűen a metformint javasolják elsőként alkalmazandó gyógyszernek. Nincs azonban egyetértés abban, hogy mi legyen a második gyógyszer, ha a metformin monoterápiával már nem biztosítható a megfelelő glikémiás ...

Tovább

A hypoglykaemia és a kardiovaszkuláris megbetegedések kapcsolata

Az optimális glikémiás kontrollra törekvő kezelés előnyeit a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények megelőzésében számos nagy vizsgálat igazolja. Az intenzív kezelésvezetés nagyobb hypoglykaemia gyakorisága azonban a morbiditási és mortalitási kockázat fokozódásával jár, aminek jelentősége a mindennapi gyakorlat számára újra előtérbe kerül. Az összefoglaló a hypoglykaemia és következményeinek ...

Tovább

A bétasejt-kímélő kezelés jelentősége 2-es típusú diabéteszben

A béta-sejtek működésének (diszfunkció) és számának csökkenése a 2-es típusú diabétesz patogenezisének korai és progresszív természetű vonása. Kiváltásában a béta-sejteket érő közvetlen (glüko- és lipotoxicitás, oxidatív stressz, endoplazmás retikulum stressz, citokinek fokozott termelődése, a következményes intrainzuláris gyulladás) és közvetett hatások (az inzulinrezisztencia perzisztálása, a béta-...

Tovább

Az obesitas jelentősége és okai 2-es típusú diabéteszben – az antidiabetikus kezelés hatása a testsúlyra

A 2-es típusú cukorbetegek mintegy 80-85%-a elhízott. Az elhízás fokozza az inzulinrezisztenciát, kedvezőtlenül befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, súlyosbítja a betegek általános egészségi állapotát, növeli a késői szövődmények kialakulásának veszélyét. A cukorbetegség előállapotaiban az elhízás felgyorsítja a diabétesz kialakulásának folyamatát.
A hagyományos orális antidiabetikus gyógyszerek egy ...

Tovább

A kardiovaszkuláris morbiditást befolyásoló tényezők diabéteszes nefropátiában

A diabéteszes nefropátia az elmúlt évtizedben népegészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű betegséggé vált. A kezdeti fázisban a konvencionális rizikófaktorok erélyes korrekciója mérsékelheti a morbiditás döntő hányadáért felelős kardiovaszkuláris betegségek kialakulását. Egyre több beteg éri meg az előrehaladott betegség, a vesepótló kezelés stádiumát, amikor már a non-tradicionális ...

Tovább

Szívfunkciózavarok és diagnosztikájuk diabetes mellitusban

Cukorbetegségben 2-4-szer gyakoribb a szív-és érrendszeri megbetegedések gyakorisága, mint a nem cukorbeteg populációban. A leggyakoribb kardiovaszkuláris eltérések a következőek: koronáriabetegség, diabéteszes kardiomiopátia, stroke, perifériás artériák megbetegedése, nefropátia, retinopátia, neuropátia. Összefoglalónkban a diabéteszben jelentkező szívfunkció-zavarok klinikai megjelenési formáit és azok ...

Tovább
<< < 1 2 3 4 > >>
36 találat 4 oldalon
Név: Jelszó:
Technikai forródrót

+36 70 616 9929

 
A MAT számlaszáma,
amire a tagdíj befizetéseket várjuk:

OTP Bank
Magyar Atherosclerosis Társaság
11708001-20318505
Válasszon lapszámot!