Az elmúlt évtizedekben óriási fejlődésen mentek keresztül a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, amelyekkel szemben támasztott követelmények az évek előrehaladtával újabb és újabb elvárásokkal bővültek. Manapság már nem elég hatékonysági vizsgálatokkal igazolni egy hatóanyag vérnyomáscsökkentő effektusát, illetve klinikai evidenciákat felsorakoztatni az adott gyógyszer protektív és esetlegesen prevenciós hatásai mellett. Az egyre növekvő számú metabolikus eltérések és betegségek (diabétesz, metabolikus szindróma) következtében fókuszba kerültek a vérnyomáscsökkentők járulékos anyagcserehatásai is, amelyek nagyban befolyásolhatják terápiás döntésünket a mindennapok során.
Az ateroszklerózis kialakulásában a diabetes mellitus szerepe bizonyított. Napjainkban a preventív szemléletnek óriási jelentősége van. Ezért az utóbbi években egyre nagyobb figyelem fordul azon noninvazív vizsgálómódszerek felé, amelyek már szubklinikus formában jelzik a korai makrovaszkuláris károsodást. Az összefoglalóban a nagy elasztikus erek korai morfológiai eltérését, az ateroszklerózist megelőző intima-...
TovábbA recenzens három cikket ismertet az aszpirinről ami az utóbbi évek sikergyógyszere lett a trombocitaaggregáció-gátlás területén, de legnagyobb probléma a non-responsionak, vagy rezisztenciának nevezett hatástalanság. A cikkek alapján egyre világosabb, hogy ebben a hatástalanságban a betegek rossz gyógyszerszedési együttműködése (compliance) a legfontosabb tényező. a trombocitagátlás elmaradása, fefüggesztése ...
Tovább
A hipertónia prevalenciája a túlsúly, az elhízás drámai növekedésével párhuzamosan nő. A magas vérnyomásban szenvedők jelentős része metabolikus rizikófaktorokkal terhelt. Ezért a megfelelő antihipertenzívum kiválasztásánál fontos szempont az anyagcserére való hatás. A tiazid diuretikumok heterogén csoportot képeznek. A STAR, illetve STAR-LET-vizsgálatok eredményei alapján kijelenthetjük, hogy már a kis dózisú...
TovábbA pitvarfibrilláció a leggyakoribb aritmia, és az embóliás stroke, illetve a nagyvérköri artériás embolizáció független rizikófaktora. Az iszkémiás stroke-ok kb. 20%-a kardiális eredetű, ún. embóliás stroke. Ennek hátterében leggyakrabban pitvarfibrilláció áll. A tromboembóliás történés rizikója pitvarfibrillációban inhomogén. Elkülönítenek kis-, közepes- és nagy rizikójú betegeket. A klinikai ...
Tovább
Szerző a xantin-oxidáz oldaláról vizsgálja a húgysav kérdést. A húgysav képződés folyamatában a xantin-oxidáz azon enzim, melynek jelentős szerepe van az oxidativ stressz során megjelenő szabad oxigén gyökök termelődésében. A klinikai gyakorlatban számos olyan betegség van (hipertónia, iszkémiás szívbetegség, cardiomyopathia, szívelégtelenség) ahol a purin anyagcsere fokozott lebontási folyamatában ...
TovábbAz akut koronária szindróma (ACS) hátterében a rupturára hajlamos vulnerábilis plakk áll. A koronária plakkok kimutatása ma már a primer prevencióban használható, non invazív képakotó eljárásokkal is lehetséges. Ha a jövőben megfelelő rizikóbecsléssel tovább szűkíthető lesz a veszélyeztetett egyének köre, akkor nagyon jó hatásfokú diagnosztikai lehetőség válik elérhetővé a prevenció terén. A plakk ...
TovábbA rivaroxaban egy közvetlenül ható, orálisan alkalmazható, szelektív aktívált X-faktor-(Xa) inhibitor, ami az eddig elvégzett vizsgálatok szerint attraktív alternatívájává fejlődhet a K-vitamin-antagonistáknak és a heparinoknak. Az ortopédsebészeti gyakorlatban vénás tromboembólia (VTE) megelőzésére elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél törzskönyvi indikációval rendelkezik. ...
TovábbA keringő endotheliális progenitorsejtek (EPC) képezik a reendothelizáció és az angiogenezis legfőbb forrását. Kardiovaszkuláris rizikótényezők és kórfolyamatok fennállásakor a keringő EPC-szám és azok funkciója jelentősen változik. Koronarográfia során igazolt koszorúér-betegség esetén az EPC-szám a kardiovaszkuláris ...
Tovább
