Napjainkban már közismert, hogy a cukorbetegség jóval gyakrabban fordul elő hipertóniás betegekben. Mindkét betegség egyúttal kardiovaszkuláris rizikófaktor, társulásuk hatványozottan fokozza a szív-érrendszeri betegségek kialakulását és a mortalitást. Ezért különösen fontos hipertóniás betegeknél kiszűrni a prediabéteszes állapotokat (elhízás, metabolikus szindróma, IFG/IGT) és a cukorbetegséget. Ugyanakkor a...

A hipertónia és az elhízás kockázati tényezők a szív-érrendszeri betegségek vonatkozásában. A második generációs, centrálisan ható rilmenidin (imidazolin-1 receptor agonista) hatékonyan – dózis-függő módon – csökkenti a szimpatikus idegrendszer működését. Hatásának következtében 24 órán keresztül csökken mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy ...

A hipertóniabetegség diagnózisának felállítása során a beteg kezelésének, gondozásának megtervezéséhez szükséges a társuló rizikófaktorok és az esetleges célszervkárosodások, illetve társbetegségek felmérése. Az epidemiológiai vizsgálatok az mutatják, hogy a magasvérnyomás-betegség gyakran társul anyagcserezavarral. Hazai adatok szerint 68%-ban magasabb derékkörfogat, 49%-ban glükózanyagcsere-zavar, 54%-ban ...

A szerző megvizsgálta – az irodalmi adatok alapján – a célvérnyomás elérésének nehézségeit. Egyetlen hipertóniás betegnél sem könnyű a célérték elérése, de különösen nehéz nagy kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező egyénekben, vagy cukorbetegséghez társult hipertóniásoknál. Bebizonyosodott, hogy a megfelelő célérték eléréséhez kombinált antihipertenzív kezelésre van szükség. Az ACE-inhibitorok ...

Az ál­lan­dó­su­ló proteinuria a di­a­bé­te­szes nefropátia alap­ve­tő jel­lem­ző­je, ami a vér­nyo­más je­len­tős emel­ke­dé­sé­vel, a glomeruláris filt­rá­ci­ós rá­ta (GFR) csök­ke­né­sé­vel és ez­zel pár­hu­za­mo­san a ha­lá­los és nem-ha­lá­los kardiovaszkuláris ese­mé­nyek gya­ko­ri­sá­gá­nak fo­ko­zó­dá­sá­val jár. Ar­ra is van­nak ada­tok, hogy a ...