A stroke a har­ma­dik leg­gya­ko­ribb ha­lá­lok és a leg­fon­to­sabb olyan kór­kép, amely tar­tós rok­kant­sá­got okoz. Ma­gyar­or­szá­gon éven­te kb. 42 ezer kór­há­zi fel­vé­tel tör­té­nik újon­nan je­lent­ke­ző akut stroke mi­att, és a stroke utá­ni 2 év­ben a be­te­gek kö­zel har­ma­da meg­hal. A túl­élők élet­mi­nő­sé­gét a moz­gás­kor­lá­to­zott­ság és a be­széd­za­var mel­lett a kog­ni­tív ha­nyat­lás és a de­pres­­szió is ront­ja. Ma­gyar­or­szá­gon az 1970-es évek ele­je óta szer­vez­nek stroke osz­tá­lyo­kat. Az el­múlt 3 év­ti­zed­ben je­len­tő­sen át­ala­kul­tak a stroke át­vizs­gá­lá­si és ke­ze­lé­si mód­sze­rei. A di­ag­nosz­ti­kus mód­sze­rek fej­lő­dé­se mel­lett a szak­mai tár­sa­sá­gok ál­tal ké­szí­tett kli­ni­kai irány­el­vek­nek volt nagy je­len­tő­sé­ge a vál­to­zá­sok­ban. Az invazív liquorvizsgálatot és perkután cartois angiográfiát a jó­val pon­to­sabb di­ag­nó­zist adó noninvazív kép­al­ko­tó mód­sze­rek szo­rí­tot­ták ki. A ko­ráb­bi, ha­gyo­má­nyo­kon ala­pu­ló ke­ze­lé­si el­já­rá­so­kat a bi­zo­nyí­té­ko­kon ala­pu­ló kli­ni­kai irány­el­vek sze­rint tör­té­nő át­vizs­gá­lás és ke­ze­lés vál­tot­ta fel az 1990-es évek kö­ze­pé­től. Az akut stroke ke­ze­lé­sé­re a ko­ráb­bi­ak­ban ha­gyo­má­nyo­san al­kal­ma­zott „in­fú­zi­ós kú­rák” ha­té­kony­sá­gát meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gû kli­ni­kai vizs­gá­la­tok nem bi­zo­nyí­tot­ták, így ezek a ke­ze­lé­sek ki­szo­rul­tak a gya­kor­lat­ból. Az iszkémiás stroke ke­ze­lé­sé­re Ma­gyar­or­szá­gon is al­kal­maz­ha­tó a szö­ve­ti plazminogén aktivátorral tör­té­nő trombolízis. Or­szá­go­san az ös­­szes stroke eset­nek ke­ve­sebb, mint 1%-ában tör­té­nik meg ez a ke­ze­lés el­ső­sor­ban szer­ve­zé­si, má­sod­sor­ban fi­nan­szí­ro­zá­si ne­héz­sé­gek mi­att. Ezek meg­ol­dá­sa mel­lett ki­emel­ke­dő­en fon­tos az el­sőd­le­ges pre­ven­ció ha­té­kony­sá­gá­nak fo­ko­zá­sa, a ko­rai re­ha­bi­li­tá­ció, és a gon­do­zás ke­re­té­ben az op­ti­má­lis má­sod­la­gos pre­ven­ció biz­to­sí­tá­sa.