Célok: Egy keresztmetszeti vizsgálatban az éhomi szérum Dipeptidyl Peptidase-4 (sDPP-4) enzimatikus aktivitását (sDPP-4) és az inzulinrezisztencia mértékét (HOMA2-IR) vizsgáltuk gliptin naïve 2-es típusú cukorbetegekben, nem-alkoholos zsírmáj-betegekben (NAFLD) és egészséges személyekben (CNTRL).
Betegek, módszer: A sDPP-4 aktivitást kinetikus módszerrel mértük: NAFLD: 39 (F/M: 19/20, átlagéletkor: 47,42 év), T2D: 82 ( F/M: 48/34, 62,8 év), CNTRL: 26 (F/M: 14/12, 35,3 év) fő. A T2D csoportba olyan 2-es típusú cukorbetegeket választottunk be, akiknek – klinikailag – nem volt májbetegségük. NAFLD-betegekben 75 g CH OGTT történt, így a 39 NAFLD-beteg megoszlása: 24-NGT, 4-prediabétesz, 11 cukorbeteg (2-es típus).
Eredmények: HOMA2-IR: CNTRL: 1,44; T2D: 2,62 (p=0,046 vs. CNTRL); NAFLD (csak NGT): 3,23 (p=0,0013 vs. CNTRL); NAFLD (IFG/IGT/cukorbeteg): 3,82 (p<0,001 vs. CNTRL, p=0,049 vs. 2TD). Az sDPP-4 magasabb volt NAFLD-ben mind NGT (átlag 33,08 U/L), mind kóros CH-anyagcsere esetén (30,38 U/L) akár a CNTRL (25,89 U/L, p<0,001 és p=0,013) akár a T2D-hez (23,97 U/L, p<0,001 és p=0,004) képest. NAFLD-betegekben összefüggés van a sDPP-4 és az ALAT: r=0,464, p=0,004, gGT: r=0,499, p=0,002 és a HOMA2-IR: r=0,523, p=0,003, továbbá a HOMA2-IR és az ALAT: r=0,434, p=0,015 és gGT: r=0,413, p=0,021 között.
Következtetések: NAFLD-ben a magasabb sDPP-4 aktivitás összefüggése a gGT-, ALAT-, és a HOMA2-IR-értékkel, de nem az éhomi plazmaglükóz vagy HbA1c-értékkel azt sugallja, hogy a sDPP-4 enzimaktivitás a májbetegség egy új biomarkere. A visceralis zsírszöveti patológiának és az ezzel kéz a kézben járó intrahepatikus lipid akkumulációnak lehet kulcsszerepe a fenti változások kialakulásában.
A cukorbeteg lábon kialakuló sebek oka elsősorban a motoros és szenzoros neuropátia, aminek következtében a lábon kóros nyomáspontok keletkeznek. Ezeket a nyomáspontokat hiperkeratózis jellemzi. Az arterio-venozus söntök és az izmok sorvadása miatt a csontos szerkezet deformálódása alakul ki. A perifériás erek károsodása másodlagos szerepet játszik a sebképződésben, de angiopátia esetén igen rossz a sebek ...
TovábbAz inkretin hatásmechanizmusú szerek egyik csoportját képező dipeptidil-peptidáz-4-gátlók az orális vércukorcsökkentők újabb csoportját képezik. Alkalmazásuk előnyét képezi glükózdependens inzulin-elválasztást fokozó és glükagon-termelést szupprimáló hatásuk, testsúly-neutrális természetük. Humán közvetett megfigyeléseken és állatkísérletes adatokon alapuló béta-sejt kímélő természetük, valamint ez ...
TovábbAz epidemiológiai vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy bizonyos malignus daganatok (pankreász-, máj-, vastagbél-, emlő és húgyúti tumorok) gyakrabban fordulnak elő 2-es típusú cukorbetegekben. Egyre több adat szól amellett, hogy az antidiabetikus kezelés is hatással van a 2-es típusú diabéteszhez társuló malignus daganatokra. A szerzők áttekintik a legújabb ismereteket az inkretin-mimetikumok és DPP-4-gátlók ...
TovábbA 2-es típusú cukorbetegek orális antidiabetikus kezelésének megfelelő perzisztenciája alapvető fontosságú körülmény a jó glikémiás kontroll elérése érdekében. Vizsgálatunk során az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználásával a leggyakoribb kezdő orális antidiabetikus terápia, a metformin, a szulfonilurea, illetve a metformin+szulfonilurea kombinációs kezelés perzisztenciáját ...
TovábbA 2-es típusú diabétesz gyógyszeres kezelésére vonatkozóan ma már számos hivatalos ajánlás és rangos folyóiratokban publikált szakmai irányelv áll rendelkezésre. A különböző terápiás ajánlások egyöntetűen a metformint javasolják elsőként alkalmazandó gyógyszernek. Nincs azonban egyetértés abban, hogy mi legyen a második gyógyszer, ha a metformin monoterápiával már nem biztosítható a megfelelő glikémiás ...
TovábbAz optimális glikémiás kontrollra törekvő kezelés előnyeit a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények megelőzésében számos nagy vizsgálat igazolja. Az intenzív kezelésvezetés nagyobb hypoglykaemia gyakorisága azonban a morbiditási és mortalitási kockázat fokozódásával jár, aminek jelentősége a mindennapi gyakorlat számára újra előtérbe kerül. Az összefoglaló a hypoglykaemia és következményeinek ...
TovábbA béta-sejtek működésének (diszfunkció) és számának csökkenése a 2-es típusú diabétesz patogenezisének korai és progresszív természetű vonása. Kiváltásában a béta-sejteket érő közvetlen (glüko- és lipotoxicitás, oxidatív stressz, endoplazmás retikulum stressz, citokinek fokozott termelődése, a következményes intrainzuláris gyulladás) és közvetett hatások (az inzulinrezisztencia perzisztálása, a béta-...
TovábbA 2-es típusú cukorbetegek mintegy 80-85%-a elhízott. Az elhízás fokozza az inzulinrezisztenciát, kedvezőtlenül befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, súlyosbítja a betegek általános egészségi állapotát, növeli a késői szövődmények kialakulásának veszélyét. A cukorbetegség előállapotaiban az elhízás felgyorsítja a diabétesz kialakulásának folyamatát.
A hagyományos orális antidiabetikus gyógyszerek egy ...
A diabéteszes nefropátia az elmúlt évtizedben népegészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű betegséggé vált. A kezdeti fázisban a konvencionális rizikófaktorok erélyes korrekciója mérsékelheti a morbiditás döntő hányadáért felelős kardiovaszkuláris betegségek kialakulását. Egyre több beteg éri meg az előrehaladott betegség, a vesepótló kezelés stádiumát, amikor már a non-tradicionális ...
TovábbCukorbetegségben 2-4-szer gyakoribb a szív-és érrendszeri megbetegedések gyakorisága, mint a nem cukorbeteg populációban. A leggyakoribb kardiovaszkuláris eltérések a következőek: koronáriabetegség, diabéteszes kardiomiopátia, stroke, perifériás artériák megbetegedése, nefropátia, retinopátia, neuropátia. Összefoglalónkban a diabéteszben jelentkező szívfunkció-zavarok klinikai megjelenési formáit és azok ...
Tovább
